Sledgeback press pages (interviews, write ups and more)

-PunkUnited magazine 2005

-Sleazegrinder magazine  +  -Sleazegrinder magazine (Original page/link)

-Chaos and Fruit punch/Operation Phoenix records

-Sledgeback in Aarshok magazine/Dutch; in Disheveled/English and Gabi Hun in Stage Pass magazine/Hungarian (Scan of original magazine pages)

-Intellectos magazine (Julian Garr)

-Sledgeback (Scan of original magazine pages)-Gabi Hun- interview-Rockinform Magazine 2005

-Flex your head -Hardcore online by Jason Schreurs

-Asice magazine (2007)

-Shaolin records review by Crystal Merrifield

-Usedwigs online

-Reviewer: Greg Doors


-NeoZine interview (2005)

-Disheveled magazine interview (2005)

-Redefine magazine (2004)

-Punkportal magazine interview (2006) /Hungarian/

-Rimretro magazine (2010) Gabi Hun from 1989 to 2010 (Chronology) by Tamas Urban /Hungarian/

-Skrutt magazine interview (2008) /Swedish/

-Words from United Kids Records (2007) /German/ online magazine review by Ryan Cooper interview with Gabi Hun by Ryan Cooper

PunkUnited Magazine (2005)

Review By Johnathon Gallienne

If Social Distortion had recorded an album between Mommy's Little Monster and Prison Bound I am fairly certain it would have sounded like this. The lead singer has the spirit of Mike Ness running through his veins, vocally I'd put him somewhere between Rancid and Social D. But, the lyrics are that of a younger Mike Ness, social views are put forth... but this is done through stories rather than Anti Flag esque sloganeering and preaching. The album kicks off with one of the catchiest punk songs I've heard in a while "Pants Off." There are bands who spend their whole careers trying to write something that grabs listeners like that, this band has done that early on in their careers. The music stays at an uptempo poppy punk/ roots rock throughout the album.I think the thing that kept this CD going for me, is how upbeat it is. I know I listened to it a lot on the 15 minute drive to school each day. And every morning it was able to get me up and going, which is harder to do than you may think. If I had to pick a punk band that deserved the kind of attention Simple Plan and Good Charlotte get for their boy band playing punk songs act, it would be these guys. Some bands end up being popular because they know how to work the business, others end up being popular because they write the kind of music you can't stop listening to. This is that band, you won't take this out of your CD player after getting it.I would say the one drawback to this album is that it sets a very high standard for their next release. However, if they are truly the talent this album has shown them to be... then their next album should not only live up to the expectation of this one, it should surpass it.

Chaos And Fruit Punch / Operation Phoenix Records

Great looking package here. The artwork and design are very professional, and the music has a driving Marshall and Gibson rocknroll sound. Melodic singing without the cheese-ball stuff, most of the 13 songs are mid-tempo (except for track 6, which sounded like a quick demo idea and lasted all of 30 seconds - perhaps a mid-album breather), and there's definitely some type of European accent on the vocals. The group has obviously been playing and practicing for a long time. Hard hitting music that's destined for radio play and your local club.

Intellectos Magazine by Julian Garr

What can you expect from a band called Sledgeback? Punk rock and in this case it is tuneful and ear friendly but often more pleasant than biting. If you like Social Distortion or the pop punk attitude of bands like Bad Religion or the peppiness of So Cal ska punk this cd will knock your socks off. I really enjoy this cd but it does not make me uncomfortable or move me but at the same time these guys can write a good tune and that is crucial. This is the first full-length cd by Sledgeback, entitled "People’s Choice" so there is plenty of potential for this band and tracks like "Don't Wanna Know" prove that too. The last track the instrumental "Seattle" is beautiful it features a bare guitar line that evokes Sonic Youth it is easily my favorite track because it is melodic but unconventional too.

FLEX YOUR HEAD - /Hardcore online/ by Jason Schreurs

Nice, frolicking rough punk in the vein of Leatherface, The Strike, Naked Raygun, and other bands I seem to have this hidden soft spot for. I don't know', something about those sandpaper vocals always gets me and, despite how pedestrian the punk tunes on People's Choice are, that gravely voice carries these tunes way farther than my attention span should allow. Even seven or eight songs in, when the chords collide with each other and the riffs begin to spiral upon themselves, still there's this voice grabbing me by the balls and saying, "Come with me." To where, I don't know. But I do know one thing: I'm going.

Redefine magazine (2004) 

"Scavenger of Life" EP Review (Sept, 2004) by Michael Villareal - 

"If you take some of the poppy, well-rounded punk sounds that seem to be everywhere on the radio today and mix it with a vocalist that sounds like a weird Dicky Berret/ Tim Armstrong hybrid, you would end up with the sound of Sledgeback. The first time I listened to this CD, I'll be honest and admit that I was ready to dismiss this band almost immediately, but then something happened: I wound up liking them. The first song to come through the speakers is the catchy Bosstones-esque "Pants Off". The catchy rhythms and memorable chorus unravel the story of a guy who meets a girl, and the adventure that follows in the process. The CD boasts captivating riffs and choruses, one after another. Each song is well at home with all of the best modern day punk/ska material. While this CD is merely an EP with only six songs, the band has slated October as the release date for the feature full-length album, which I personally can't wait for. This band will be the next big thing to hit the airwaves, so study up on them now so that you can be the first on your block to say, 'Sledgeback: I've been listening to them forever.' Don't fuck around. Pick up this CD. If you're too late, don't say I didn't warn you."

Shaolin Records by Crystal Merrifield

The boys from King County have done it! They've brought back what Punk used to be with their latest release, "People's Choice." Each track on this disc not only makes you want to jump up from your seat ... it demands it! 'Sledgeanger' is a fusion of angst, raw and powerful vocals, combined with ferocious guitar riffs. While tracks like 'How Far' and 'Good Bye My Friend' show a softer, but definitely not quiet, side of Sledgeback. If you combine only the best sounds of Pennywise and Social D, you'll have the honest but intricate punk fueled sounds of Sledgeback!

Usedwigs online  /

Seattle's Sledgeback does everything right for fans like me of Social D's rockabilly-tinged punk updated with more muscle and speed à la Bombshell Rocks and old-guard Pegboy. You'll dig the impressive guitar leads that flow above and below the pumped-up, driving riffs and will marvel at Hungarian signer Gabi Hun whose gravelly gruff pipes are both daunting and emotionally welcoming at the same time.

Reviewer: Greg Doors

I love every single song on this album. The Voice is what really catches me every time I listen to the songs. The instruments and the over all sound quality is A+. These guys will go far and now I cant wait to see them live. Buy this cd and you wont regret it for a second!

Sleazegrinder magazine


The thing about punk rock is, it never really had that many directions to go in before it turned into something else – punk, metal, pop, whatever – so if you started experimenting with the basic ‘dirty-ass rock n’ roll played by glue-huffing freak children’ formula too much, you ended up somewhere else entirely. Well, you don’t have to worry about any weird shit going down here, Jack. Seattle’s Sledgeback do, in fact, borrow a bit from the rootsy rock n’ roll of Social D and maybe Soul Asylum on occasion, but mostly they stick to the goddamn formula, tossing out a jukebox worth of solid, catchy punk rock anthems in the jumpy SoCal tradition. Hungarian front man Gabi Hun is a deadringer for Bob Mould, too, so if you’ve ever wondered what Husker Du would sound like with a couple US Bombs in the band, well, now you know. "People’s Choice" is a little adolescent for my tastes, to be honest, but it sounds like the perfect soundtrack for seducing 17 year old punk rock girls. Umm, if you’re a 17 year old punk boy, of course.

Asice magazine Posted by: stengels on 23 October 2007

Sledgeback is a bit of an odd one, and it therefore took me a while to write this review. I first heard a track of this band on the We are the underground sampler, where it immediately stood out. I think the biggest reason for this is the voice of singer Hun, but I’ll get back to this in a second.
As described in the promo-sheet and an interview in the Aardschok magazine, singer Gabi Hun moved to the States in 1999 from his native land of Hungary after a rough period of abuse and addictions. Sledgeback was formed near the end of 2003 (in Seattle), and ‘Perception becomes reality’ is already the second full-length album of the band. The voice of Hun is best described as "raspy" or "gritty", and when listening to ‘Perception becomes reality’ I get the feeling that he is not singing full-throttle but tempering himself, a feeling I also get when listening to for instance Mike Ness.
‘Perception becomes reality' contains 10 tracks (plus a "bonus" track that is not worth mentioning) that are best described as mid-tempo punk rock in between the Ramones and (even closer to) Social Distortion, where there is plenty of room for melody. The open and somewhat dark production gives the album a bit of a doomy vibe, which is especially present in a low-paced song like ‘Walk the road’. The lyrics deal with the hard times experienced by Hun in his turbulent youth, even adding to the atmosphere.All in all, I wish I had discovered Sledgeback sooner, and I think the only negative aspect of this album would be its length (34 min) cause I want more!

Punknews online

Seattle has been known for it's music scene for years... Many great bands from here have put out their music for your listening enjoyment... Well, here is another one... Seattle's own Sledgeback! With power driven guitar riffs, a chest pounding rhythm section and the snarling vocals of front man Gabi Hun...catchy choruses and lyrics from life experiences...songs that will get you on your feet... this is a band you must check out! People's Choice was released in 2004 on local label Sliver Records. There are 13 tracks of in your face punk rock starting off with the crowd pleaser Pants Off... Feel the angst of tracks like Sledgeanger, No Feelings and Regret... the driving tunes such as Take Me Home and Don't Wanna Know....This CD is a must have for any punk fan... any music fan for that matter. All songs represent live just as they are on the CD...The crowd at their shows go absolutely crazy. Great music, great stage presence, great band.

NEO-ZINE Interview with Sledgeback (2005)

Sledgeback (American Punk)

Neo-zine:: Please introduce the members of the band

Neo-zine:: Tell us why you chose to call the band Sledgeback?

Sledgeback: I felt like it fits us. Fits our music. The guys said it sounds good even if it doesn't have any meaning. It's Sledgeback. The meaning of it is the band, the songs and us. That's Sledgeback.

Neo-zine:: Any of you guys have to take on other jobs, or are you able to sustain yourselves doing music

Sledgeback: The jobs we have can't be considered full time jobs, because we are always on the road. We have to take long vacations that do not pay, so if we don't make some money we go broke fast.

Neo-zine:: Who does the song writing? What is the writing process like for you?

Sledgeback: Usually I bring the ideas but we all work on the songs. It's not fully developed until everyone brings his own little part to it and when we are all satisfied with the cut we call it done. Normally we don't really overwrite songs. We put small parts into it but nothing serious. Once it's done it's done. The lyrics always need more time. I have about 200-300 pieces of paper fully written with sentences and lyric parts. I use these and round it to the (songs)..

Neo-zine:: How would you explain your sound to those who have not heard your music?

Sledgeback: American punk rock with Hungarian accent ('cuz of my ugly accent) with a lot of melodies./We can call the language HUNGLISH.. haha/.We have influences just like any other band and we take that with pride. We don't have anything to hide. The bands that we like obviously will color our songs too...

Neo-zine:: What really separates your music from that of other people playing similar styles?

Sledgeback: What I hear every day from people mostly is how my accent mixes with my deep voice. They say it's original...and they never heard anything like this before.../Thanks/ I think and hope I am lucky with the voice that I have. That's probably the biggest thing that really separates us from other similar groups. No whining here.

Neo-zine:: Tell us about the new CD "People’s Choice."

Sledgeback: It's the first official full length of the band. For me it's a "degree". this is the first album I sing English. I DID NOT speak English about 6 yrs ago. not a word basically..) This is probably one of the biggest things in my life I did until now. For the band as one, it's a package with 2 years of sweat in it that has a nice little cover..

Neo-zine:: What sorts of things do you like to write about?

Sledgeback: Basically life, stories, lost things, friends, good and bad times nothing about perfect blue sky and pink sport cars.   I write true lyrics about true things. I don't have million dollar castle with ten cars and perfect life I can't write about it. Most of the lyrics you hear is something that happened in my life before. That's the way our lyrics are. And that's the way they will be.

Neo-zine:: What’s a day of recording like with Sledgeback?

Sledgeback: Since the members changed a few months ago I will have to wait to tell you that experience with the guys.

I will tell you when we recorded the new album so you will have the freshest news.

Neo-zine:: How have the reviewers been treating the new CD? Any best/ worst reviews?

Sledgeback: We've had both. But I would say more than seventy percent of the reviews were very good. And if I read a bad one I tried to learn from it. No one will pull you down without a reason. If someone does that that's a jealous looser or a straight hater of the stuff you do.

Neo-zine:: Where’d you get your cover art? IS that guy on the cover the Sledgeback mascot?

Sledgeback: An artist friend of mine made it in Seattle. Most of his drawings are about skeletons but he has other great pics too. Yes, the guy will appear on the next cd too so we can call it the Sledgeback mascot.

Neo-zine:: Do you play much live? What’s the show like?

Sledgeback: We play a lot. We've played more than 100 shows in less than a year and a half. The shows are usually very good. We always have a lot of fun with our friends...and of course the road. We love it and hate it.

If a show doesn't work out that good we still hang out afterwards and give free stuff to the people and party. We are always open for our friends.

Neo-zine:: Are you a very image conscious band?

Sledgeback: I know you can't play guitar with your hair but it doesn't mean you have to look shitty on purpose. Isn't that right?

Neo-zine:: Are you getting some radio play?

Sledgeback: Yes. What I've heard from people we are getting airtime in Seattle-Tacoma; Sacramento and somewhere in Canada. I've heard us once in Seattle. But I don't listen to much radio.

Neo-zine:: Tell us about your web presence?

Sledgeback: Our official website is:  and we have a site on myspace too. It's 

Neo-zine:: Have you done any videos?

Sledgeback: We started one but we never finished it because our tours and shows took all of our time last year. We will have one for 2006.

Neo-zine:: Tell us about any plans for the future. Any new recording?

Sledgeback: Yes. We are working on the new album. It should be out in May 2006.It will follow the style of the first one. If you liked that , you will like the new one too. No disappointments. I promise.

Neo-zine:: Anything else you would like to talk about?

Sledgeback: You know when I had the first fucked up little demos I remember we looked for a second guitarist. I asked a lot of people and they were laughing and telling me::" Dude, I don't have time for you."..Some of these guys came around lately after peeps started show up at our gigs, and asked if we still need someone 'cuz as they say "you guys are pretty cool". I have a message for them: Go fuck yourself..

Disheveled magazine interview (Sept. 2005)

"Out of nowhere"

By Peter Woodburn

Members of local West coast punk-influenced band Sledgeback love playing on the road and can't wait to get back out. They play The Showbox on Sept. 9, and they will start a barrage of west coast stops. The 13-date tour will include Phoenix, Salt Lake City, Las Vegas, Los Angeles, The San Francisco Bay Area and Spokane among the stops.

"We are hitting all the places that we hit before and new ones too," said Hungarian born Gabor Hun, the guitarist and vocalist. "In the other cities, we have our friends in bigger bands and in the local scene to play with.

Fresh off playing at the Gorge for the Vans Warped Tour, the trio has been steadily at work on new material for the upcoming tour and a new EP. "If you see the new set list its more than 60 percent brand new songs, and we wrote it together in about a month," Hun said.

Sledgeback's music is based on old-school West coast punk with Hun's raspy and tough-sounding vocals holding the fast melodies together. Hun admits his voice and the bands music draws comparisons to Rancid and Social Distortion, and he sites both of them as influences, but added they don't try to copy other bands. "I know they compare us, and on our side, we are pretty happy about that," Hun said. "But still, we would like to be known as Sledgeback." "Down the road, you just kind of find your own sound," drummer Johnny O said.

The EP will be the first follow up to People's Choice, released late last year on Sliver Records.

It will also be the first time the current line-up has recorded together. Hun started the band a little more than a year ago as four piece band with John Bakody on bass, Cancer Mike on guitar, Dread on drums and Hun on lead guitar and singing. They released People's Choice, and toured up and down the West ... over and over again. After almost a year in the band, the road began to take its toll on the members and they parted ways.

"We didn't have any personal problems with each other," Hun said. "Later down the road it got hard with touring, and it got hard on me too, but they are really good guys."

Following the departure, Hun recruited drummer Johnny O "The Looch" of Jaded 52 and local bassist Jason Buttino. So far, the new dynamic has worked well. "For the amount of time that we've been playing, we are really coming together fast," Johnny O said.

As a longtime Seattle music veteran, Johnny O sees a strong future for the band and the scene as well. He said there were years when clubs wouldn't put punk rock bands on bills, but he sees it changing. "Punk bands or pop-punk bands, it's cool to see it all come together," Johnny O added. "I have seen some better shows and more people coming out. I am pretty optimistic about the scene here."

In the future, the trio hopes to record some of the new material for an EP. On top of all that, they also plan to play shows in Chicago, New York, and in Europe in Spring 2006. They also just played at this year's Warped Tour on the Hot Topic stage.

"The funny thing was that I recognized a lot of people from out of state, from Idaho and Montana, and they came to see Sledgeback," Hun said. It was the bands first show together, and it was The Warped Tour. "I just didn't meet one asshole," Johnny O said. "There were no divas, even while meeting some of the higher up bands.

Sledgeback is dying to get their musical message out. They plan to keep touring, writing, and recording new songs. Hun also informed the band of one other intention. He said since the band gets compared to Social Distortion, he wants to cover their song, Bad Luck. "I wrote Hungarian lyrics for it and I'll send it to Mike Ness. That's the plan," he said.

Punkportal magazine interview 2006 (Hungarian)

Original link:

"Egy emberrel két együttesről - Szakácsi Greg interjú"






2006. okt. 16. hétfő - 23:30

A C.A.F.B. a kilencvenes évek egyik meghatározó punk zenekara volt, akkori dalaik örök klasszikussá váltak. Az alapító, Greg, Gabi Hun, azaz Szakacsi Gábor közben az Egyesült Államokban halmozza sikereit Sledgeback nevű formációjával. Gabit kérdeztük a régi időkről, a jelenről és a hogyan továbbról.

Punk Portál: Kezdjük az elején. 1990-ben megalapítottátok a C.A.F.B. nevű formációt. 91-ben kijött az első demótok, és a legendás Fekete Lyukban léptetek fel rendszeresen. A kemény hardcore-t játszó ős-C.A.F.B. a kilencvenes évek derekán megszűnt, hogy aztán főnixként éledjen újra. Most, tizenhat évvel az események után, komoly nemzetközi sikerekkel a hátad mögött hogy tekintesz vissza kezdetekre?

Greg: A zene az életem. Ez olyan gyengén hangzik, de láthatod, hogy ez nem csak duma. 15 éves voltam, amikor a C.A.F.B. megalakult és soha nem játszottam más zenekarban otthon, eltekintve különböző rövid szereplésektől, mint például egy dal éneklése Vigivel az Aurora 15. születésnapi buliján, vagy a Hisztéria kisegítése egy koncerten 1992-ben az FMH-ban...

Az 1990-1995 közötti időszak tette le a később ismertté vált C.A.F.B. alapjait. Szerintem a zenekar egy egészséges fejlődésen ment át. Egyikünk sem fordított hátat a múltnak, csak más irányban folytatódott a történet, miután Süti és Laca otthagyta a Fixa Idea-t és dolgozni kezdett a C.A.F.B.-vel. Minden, ami történt, úgy kellett, hogy történjen. A C.A.F.B. nem egy forgatókönyv szerint működő zenekar, amit lemezkiadói nagyokosok kovácsolnak össze. A kezdet kezdetén persze nem voltunk azzal igazából tisztában, hogy mit is csinálunk. Csak csináltuk, mert ezt diktálták az ösztöneink. A C.A.F.B. szerintem ezt a megközelítési formát soha nem vesztette el. Az ösztönösség mindig is erősen jellemezte a zenekart, még akkor is, ha ez sokszor a külső szemlélő számára inkább előre megtervezett dolgoknak látszott. A C.A.F.B. által játszott zenén és a dalok sokszínűségén ez látható. Egyetlen tettemet sem bántam meg amióta zenélek. Egyetlen dalt, koncertet, vagy verekedést sem. Minden szónak és hangjegynek megvan a jelentése, mind a C.A.F.B.-ben, úgy, ahogy a Sledgeback-ben.

Punk Portál: Mintha az energikus, agresszív hc bandának induló, majd vad, szókimondó, dühös punkot nyomó C.A.F.B. pár év alatt, mondjuk 98 és 2001 között depressziós, szuicid bandává vált volna. Zozó öngyilkossági kísérlete, Mike tragikus halála, és a te kalandjaid a drogokkal már csak törvényszerű következményeknek tűnnek, de az okokról eddig kevés szó esett. Mi vezetett odáig, hogy az ígéretes C.A.F.B. a tizedik évfordulóján tetszhalottá vált?

Greg: A C.A.F.B.-ben a legtöbb tag megjárta a poklok poklát a rock'n'rollal. Azt gondolom, hogy a zenekar egyik napról a másikra, 1996-1997-ben hirtelen kapott komoly színteret, ami az akkori Zanza lemezszerződéssel jött és talán mi nem voltunk igazából felkészülve a nagyobb nyomásra. Én 21-22 éves voltam akkortájt, és nekem ez új volt, úgyhogy elszaladt velem a ló. Később a zenekar más megpróbáltatások elé állt, amelyek szintén nem tették egyszerűbbé az életünket. Ilyen dolgok hamar földhöz tudnak vágni egy zenekart, amely az igazi undergroundból a ,,majdnem mainstream" vonalba kerül. Főleg amikor az ős-rajongók elfordulnak a bandától mondván ,,eladták magukat".

Viszont Zozo öngyilkossági kísérlete engem is hirtelen vágott fejbe. Süti hívott és mondta, hogy Zozo kórházba került. Én az ügy igazi hátterét nem ismerem. Sok minden homályos abból az időszakból. Mike, a C.A.F.B. néhai alapítója (1990-ből) 2001-ben hunyt el. Én ekkor már Seattle-ban éltem és nem is tudtam erről, amíg haza nem látogattam az év vége felé, de mindannyian tudtuk, hogy Mike rászokott a heroinra. Mike már nem játszott a C.A.F.B.-ben 1995 óta, de még akkor is legjobb barátoknak tekintettük egymást. Azt mindenkinek tudni kell, hogy Mike nélkül ez a csapat talán soha nem jött volna létre. Végülis, azt gondolom, hogy a zenekar nem tetszhalott, inkább csak másképp dolgozik. Amikor én majdnem 10 év után kiléptem, a csapatnak meg kellett találnia a saját útját. Azt hiszem, hogy Süti, Laca és a srácok igen jó munkát végeztek. Ettől függetlenül ma is dolgozom velük, ezt a lemezeken is láthatod. Szóval a C.A.F.B., ha csendesebben is, mint a kilencvenes években, de ma is dolgozik és elveiben semmit sem változott.

Punk Portál: Szóval amikor sűrűsödtek a felhők a fejed fölött, Seattle-be távoztál ,,egyedül, ahogy jöttél”. Úgy hallottam egy szót sem tudtál angolul, amikor dobbantottál. Hogyan telt az első pár év az ígéret földjén?

Greg: Hát ez nem volt egy könnyű dolog. Tudod a Békásmegyeri lakóteleptől igencsak hosszú az út Seattle-ig. 1999-ben, miután felvettük a Minden-Ható című albumot, már igen rosszul nézett ki a helyzetem, amit csakis magamnak köszönhettem. Lehetőségem nyílt elmenni egy időre. Ez volt az egyetlen megoldás. Egyetlen egy embertől kellett menekülnöm: saját magamtól. Az első pár évben megpróbáltam összeszedni magam és megtalálni az utamat. Mikor megérkeztem, egy szót sem beszéltem angolul, nem tudtam normálisan elbeszélgetni senkivel, tehát nagyon nehezen illeszkedtem be. Ezen kívül a honvágy, az iszonyatos, és se család, se barátok, akik segítenének, ha baj van. Szóval igazából az egyik rémálomból a másikba érkeztem. Később, ahogy megszoktam a körülöttem lévő, új világot, először újra hülyeséget csináltam, majd lassan magtaláltam azokat a dolgokat, amelyek lekötnek. Először koncertekre jártam, de legtöbbször csak egyedül iszogattam. Miután a zenekarom jobban beindult, hamar megismertek az arcok, így a magányosság éveinek lassan vége szakadt.

Punk Portál: Megalapítottátok a 1st Story Jumper-t, mely a Sledgeback elődje. Először is, hogy dőlt el, hogy te, azaz a ,,jöttment” kapja a mikrofont?

Greg: Kipróbáltunk jó néhány embert az énekesi posztra, de egyik sem felelt meg az elvárásoknak, úgyhogy a srácok mondták, hogy nekem kéne énekelnem. Először igen nehezen ment a dolog, de nem adtam fel. Barátok segítettek a számok írásánál, mivel sok nyelvtani hibát vétettem a szövegekben. Másrészről meg az amerikai angolban iszonyú sok sajátos szleng van, melyek teljes mértékben kötelezőek egy rockzenekarnál. A szleng az első számú nyelvlecke itt.

Punk Portál: Honnan szerezted a többi tagot a Sledgebackbe?

Greg: Az első felállás haverokból állt. Később mindenkinek akadt problémája és kiléptek, én meg folytattam. A dolog könnyű volt, mivel az első felállással már hamar jó nevet szereztünk magunknak, így sok ember akadt, aki ugrott a hívásra és játszott a zenekarban. Ahogy látod még a 90-es évek elején híres War Babies gitárosa, Guy Lacey is csatlakozott ezévben. Ez pedig igencsak megtisztelő.

Punk Portál: Kint minden rendesebb gimnáziumban van egy „punkcsapat”, akik magas hangon visítoznak a szerelemről. (Sarkítok persze, korántsem ezzel egyenlő az amcsi punkszíntér, de ez a népszerű.) Ehhez képest mennyiben más a Sledgeback amerikai és magyar mércével?

Greg: Azt gondolom, mindenki hallja a dalokban, hogy itt nem állandóan rózsaszín bugyikról és középiskolás szerelemről van szó. Ezzel nem azt mondom, hogy mi érzéketlenek vagyunk, és mindenkit nyálasnak hívunk. Inkább az élet árnyékosabb oldaláról szólnak a szövegeink. Az igazi különbség egy amerikai csapathoz képest az, hogy a magyarságomat nem tudom, és nem is akarom titkolni, így mindent elkövetek, hogy ez teljesen átjöjjön a számokon és az imidzsen. Minden Sledgeback rajongó tudja, hogy magyar vagyok, és néhány amerikai srác emiatt kezdett zenéket, képeket és más dolgokat keresni Magyarországról. Ez elképesztően jól esik nekem.

Punk Portál: Milyen sikereitek vannak ezzel a stílussal? Tévé, rádió, koncerteken vonagló, nagy seggű, amerikai, rajongó picsák?

Greg: Az emberek mindenhol elfogadnak minket. Tévészereplés még nincs, de nagyon sok rádió nyomja a dalainkat. A legutóbbi turnén egy Los Angelesi filmes csapat csinált egy dokumentumfilmet, aminek a Sledgeback az egyik fő témája. Talán ez eljuttat bennünket a nagyobb médiákba is. Ezen kívül nemrég elkészült egy videónk is. A zenekar 3 éve alakult és már hét alkalommal turnéztunk a Nyugati parton, érintve a legtöbb nagyvárost. Ezalatt az idő alatt 2 teljes lemezt is összeraktunk, felléptünk a Warped Tour-on, a Hempfesten. Játszottunk és játszunk olyan csapatokkal, mint pl. The Briefs, Flogging Molly, The Briggs, Conflict, Dead pets, Goldblade, Crashed out, Michale Graves(ex-Misfits), Dave Ellifson (Megadeth), MDC, Dr Know, Go Like hell, Hollowpoints, Amazombies, Civet és meg sorolhatnám. Más zenekarok eközben itt és otthon egyaránt feladják a harcot és feloszlanak. Szóval, azt hiszem, ez már fél siker. Amúgy ez annak is betudható, hogy az Államokban az emberek könnyebben megengedhetik maguknak a koncertre járást. Ez alatt azt értem, hogy senkit nem vág igazából földhöz, ha 10-15 dollárt ki kell, hogy fizessen egy belépőért akár háromszor is egy héten.

Punk Portál: Nagyon jó kritikákat kaptatok külföldön. A siker gondolom két részből áll; adja a munka minősége, amit kiadtok a kezeitek közül és a menedzselés. Hogyan kell kitalálni, mi a másoknak tetsző zene, és hogyan kell ezt eladni?

Greg: Ez nálunk nincs kitalálva. Azt tettük, ami jólesik és szerencsénk volt vele. Megtetszett az embereknek, majd a Sliver Records főnökének is, aki később 2 lemezre szerződött velünk. Szerintem az őszinteség fogta meg az embereket. Hasonlóképpen, mint a már említett Social Distortion, vagy hasonló csapatok esetében. Sokan azt gondolják a világ más részein, hogy az amerikaiakat nem érdekli, mi áll igazából a zene mögött. Hát ez egy nagy tévedés! Igenis értik a szövegeket, csak sokan nem fognak melled állni, ha ezt nem tudod jó minőségben lehozni. A zenének ugye vannak fontos alkotóelemei, mint szövegvilág, dalszerzés, minőség és nem utolsó sorban kitartás. Amerikában a piac tele van zenekarokkal, úgyhogy tényleg jónak kell lenned, ha el akarsz érni valamit. Ezt itt nem kapod munka nélkül. Ha ez mind megvan, a többi már magától jön. Ha az alapjaid megvannak, és nem adod fel, megtalálnak azok az emberek, akik segítenek az utadon.

Punk Portál: Meg tudtuk-e élni ebből, amit szerettek, vagy kell azért dolgozni is mellette?

Greg: Attól függ. Ez a te választásod. Egy nemzetközi sztárzenekar nem kell, hogy dolgozzon. Ha egy fiatalabb, Sledgeback-szintű csapatban játszol, és rendszeresen jó fellépéseid vannak, melyeken elég pólót meg cd-t adsz el, akkor talán futja a mindennapi kiadásokra. Ez persze attól függ, mik az elvárásaid. Nálunk a csapat fele dolgozik (én is vállalok munkát, hogy a nagyobb kiadásaimat fedezzem). Viszont, ha a turnén jól fogy a portékánk, azzal is igen jó pénzt lehet behozni. Ha a zenét a pénzért csináltam volna, akkor már nem játszanék. De azt tudnod kell, hogy rendszerint egy zenekar 4-6 évet kell, hogy folyamatosan működjön, mielőtt igazi pénzt kereshet. A Sledgeback kb. 2-3 éves most és egyre többen veszik az albumainkat itt az USA-ban.

Punk Portál: Tényleg, mit dolgozol kint? Gondolom tanulván a régi hibákból a törvény keretein belül maradsz.

Greg: Egy ideig egy luxusjachtokat forgalmazó cégnek dolgoztam. A kérdés második része egyszerű. Nem keresem a bajt. Egy-két kisebb problémám volt, de ez nem azt jelenti, hogy megint az utcát járom éjszakánként a haverokkal és a botrányt keressük. Inkább azt mondanám, hogy a Sledgeback elveszi az időmet a balhétól. És, ha innen nézzük az ügyet, szerencsés vagyok, hogy nem adtam fel a zenélést. Így a próbateremben és a koncerteken kitombolom magam azokkal az emberekkel, akik megtisztelnek figyelmükkel. Ez mindennél jobb érzés.

Punk Portál: Jön-e Magyarországra a Sledgeback? (És ha igen mikor?)

Greg: A 2006-os Európai turnét le kellett, hogy mondjuk, mert egy-két papír nem felelt meg. Ez nagy csalódás volt nekem, csakúgy, mint sok embernek, aki várt ránk. Ezt mindenképpen be fogjuk pótolni. Szóval a válasz egyértelműen igen. Időpont még nincs, de azt már tudom, hogy Németországban, Ausztriában és Magyarországon tervezünk fellépéseket.

Punk Portál: Milyen volt újra a C.A.F.B.-vel játszani áprilisban?

Greg: Nagyon jól éreztem magam. Úgy is, hogy csak néhány dalt énekeltem. Életem egyik fontos napja volt ez. Mindig jó érzés a C.A.F.B.-vel színpadra állni.

Punk Portál: People’s Choice az első, átütő Sledgeback album címe. Mi volt életed legrosszabb és legjobb döntése, választása?

Greg: Huu, jó kérdés. A drogozás volt a legrosszabb, mert ez a játék soha nem ér véget. Aki egyszer junkie, az örökre junkie marad. Ha nem próbáltad, ne is próbáld. Inkább ne ismerd meg az érzést! Azt hiszem, tudod, miről beszelek. A másik, hm... A legjobb döntés az volt, amikor elhatároztam, hogy zenélni fogok.

Most szólj hozzá!


Rimretro magazine "Gabi Hun" by Tamas Urban (Dec. 2010)

Original link:

Online retrospektív magazin a múlt század utolsó évtizedeiről   -  2010. december 8.


2010-12-05 | Levél Amerikából

Az öregedés annál fájdalmasabb, minél több jó élményed van a múltból, nem véletlen, hogy mindezt könyvbe is szeretném foglalni – írta nekünk a kilencvenes évek elejének egyik punkzenésze, Szakácsi Gábor Greg az Egyesült Államok egyik legszebb városából, Seattle-ből. Két esztendeje kapta meg az amerikai állampolgárságot, s második házasságát tölti egy kaliforniai lány oldalán. A szórakoztatóiparban kötött ki, a Sledgeback nevű zenekar tagjaként. Elektronikus levelét Urbán Tamásnak, az Ifjúsági Magazin egykori fotóriporterének címezte, aki 1989-ben fényképsorozatot készített róla a lapnak (bővebben itt).

Büszke voltam azokra a képekre, s ami nagyon fontos, máig megmaradtam annak, akit ezeken a képeken látni – fogalmazza meg érzelmeit az akkori felvételekkel kapcsolatban. Ráadásul akkoriban ismerkedett meg kés
őbbi feleségével, akihez idővel kiköltözött, és a segítségével kint is maradt. Gábor felidézi a fényképsorozat készülte idején élt életét, melyet jórészt a Fekete Lyukhoz kötődő figurák, zenekarok és zenék társaságában töltött.

Az azóta elhunyt Szita Mihállyal alapító tagja volt az 1991-ben indult C.A.F.B. együttesnek, amely, miként Seb
ők János és Jávorszky Béla Szilárd írja a Magyarock 2 rocktörténetükben, a kilencvenes évek eleji intenzív és dühös hardcore színterének volt az egyik jelentős zenekara. Szakácsi Gábor Greg úgy folytatja a zenekar történetét, hogy idővel Immanul (később Balaton, Batu Karmen) is csatlakozott hozzájuk. "Ragasztós és csavarlazítós szipuzás közben megírtunk két albumot" - emlékszik vissza a legendás alkotói időszakra. A Ne bízz senkiben! című albumuk 1993-ben jelent meg a Trottel Recordsnál, ahová D. Kiss Gábor, az akkori menedzserük, a Pesti Műsor munkatársa és Fliegauf Benedek, napjaink filmrendező sztárja ajánlotta be őket. E lemez után Szakácsi vadonatúj felállásban folytatta a zenélést, produkciójukban a hardcore mellett egyre több metálos  és alternatív rockzenei elemet felvonultatva. Miután azonban 1994-ben bevitték katonának, a zenekar feloszlott. Immanuel Wahorn Andrásékkal folytatta a zenélést, ő pedig 1996-ban újra osszehozta a C.A.F.B.-t a Ritualis Rémtettek volt dobosával Urbán Lacával és Sütő Lajossal, hozzájuk csatlakozott később Horniak Zoli a Szeánsz együttesből billentyűsként. Saját bevallása szerint ezzel véget is ért a C.A.F.B. hardcore-punk korszaka.

A Zanza cím
ű albumuk a Premier Art Records gondozásában jelent meg, a felvételekre igazi élményként emlékszik. A Petőfi Csarnokban rögzítették a Bikini együttes akkori dobosával, Németh Gáborral és a Kormorán tagjával, Gál Péterrel. A CD-borítót a Sexepiles Varga Gáborral álmodták meg. A Zanza másik érdekessége volt, hogy szerepelt rajta a Rituális Rémtettek No vagy csak no című számának feldolgozása, sőt videoklipet is forgattak az albumhoz a még akkor is nagy névnek számító Szitányi András rendezésében.

Greg bevallja, hogy 1997-ben a siker a kelleténél is jobban a fejébe szállt, ami két év múlva már er
ős heroin- és kokainfogyasztásban teljesedett ki. Nem véletlen, hogy a lemezkiadó kirúgta őket és sok barátját is elveszítette a kábítószerezés miatt. 1997-ben még megjelent a Minden-ható című albumuk a Metal Hammer tulajdonában lévő Edge Recordsnál, de a piacra kerülésekor már kint volt az Egyesült Államokban. Két évvel később Seattle-be, a grunge-rock szülővárosába költözve igyekezett újra elkezdeni az életét. Iszonyúan nehéz volt – emlékszik. - Első házassága tönkrement, 2001-ben elveszítette jó barátját, zenésztársát, Szita Mihályt. A halálhírt Fliegauf Benedektől hallotta először.

Seattle-ben a munka mellett helyi zenekarokban kezdett játszani, mint megjegyzi, a "gitáromon kívül sok mindenem nem volt és egy farkaspókokkal teli garázsban laktam." Itt rendezte be otthoni zenei stúdióját, ahol a Sledgeback els
ő dalai is készültek. 2003-ban úgy döntött, hazaköltözik, de végül is maradt, mert megismerkedett jelenlegi feleségével, Heidivel. Az ő ötletére összehozott egy zenekart, s a szerencsének is köszönhetően lemezszerződést is aláírhattak a Sliver Records-szal. Történt pedig, hogy az említett garázsban felvette a Paints off című dalát, amely először magyarul jelent meg a C.A.F.B. Naiv című albumán. A szerzemény angol verziójával pedig bejelentkezett az amerikai Silver Records-nál egy válogatáslemezre. A kiadónak annyira megtetszett a dal, hogy megkérdezték, vannak-e más Sledgeback-opuszok is. Így indult a mesébe illő történet, s 2004 végén a Silver Records megjelentette a People's choice című bemutatkozó albumukat. Kevéssel a lemez piacra kerülése után már turnéztak Északnyugat-Amerikában, majd a nyugati parton is. Mindeközben kialakult egy állandó rajongói tábor is a Sledgeback körül, amely rendre elkísérte a zenekart a koncertekre. 2006 nyarán kiadják a Perception becomes reality című albumukat, amely három év múlva a holland Rebellion Records figyelmét is felkelti. Olyannyira, hogy cédén és bakeliten is megjelentetik. A Sledgeback  harmadik korongja, a Bite The Bullet az idén került az üzletekbe. Ezt már a Himsa nevű amerikai metálegyüttes dobosával rögzítették.

A lemezmegjelenéseket követ
ő  folyamatos turnék nem tettek jót a munkaviszonyának, a két-három hetes koncertezések miatt kirúgták a munkahelyéről. 2006-ban egy fiatal hollywoodi filmes, Scott Gawlik Punk rock circus címmel road movie-t forgatott a Sledgeback és két kaliforniai zenekar közös nyári turnéjáról, amely Seattle és Los Angeles között zajlott, s melynek során Las Vegas-ban is felléptek.

Greg arról is beszámolt, hogy már nem iszik alkoholt, évek óta nem fogyaszt kábítószert sem, csak a dohányzást és a kávét hagyta meg. Érzelmes pillanataiban bevallja, hogy sokszor hiányzik neki Magyarország, ilyenkor magához veszi a gitárját és magára zárja házi stúdiója ajtaját.

előző oldalcímoldalwebmesterjogi nyilatkozatimpresszum - Urbán Tamás© 2005.


Skrutt magazine interview with Sledgeback (2008) /Swedish/



Jag trodde att Sledgeback var ett gammalt band men jag blandar ihop dem med nĺgot annat band tror jag. Mars 2009.  


Historia om gruppen, har ni varit igĺng länge?  

-Sledgeback bildades 2004 och vi skrev pĺ för Sliver records 3 mĺnader senare. Det blev ett första album och en massa turnéer i västra USA, mestadels Seattle, Los Angeles, San Francisco, Las Vegas...etc


Snälla berätta lite om varje medlem, ĺlder, intressen, familj, arbete och nĺgot hemskt om varje medlem?

-Silo – Gitarr, sĺng. 25 ĺr gammal. Jag har inte sĺ mycket kontakt med min familj eftersom jag inte hade en riktigt normal barndom. Min mamma dog när jag var 6 ĺr och jag uppfostrades av min pappa och farföräldrar. Jag lämnade hemmet och slutade skolan när jag var 15 och spelade i band. Efter det blev det droger och tĺghoppande. Jag levde pĺ gatorna överallt där jag kunde, jag har varit förlovad tvĺ gĺnger men inget har fungerat. Ĺkte till rehab mer antal gĺnger än jag kommer ihĺg och har flyttat ifrĺn Gainesville, FL. till Seattle, för att starta om. Det var jag dĺ jag gick med i Sledgeback                                                                                                                                                      

Gabor Hun Szakacsi- Sĺng, gitarr-,Jag föddes i Budapest Ungern. Flyttade till Seattle 1999 för att rensa upp efter en lĺng period av droger frĺn mitt sena tonĺr. Jag är ganska hĺrdhudad och ifall jag har en dĺlig dag pratar jag inte med folk. Annars älskar jag att ha spelningar, spela in musik. Ifall det handlar om det vanliga och inte Sledgeback sĺ gillar jag inte att gĺ ut pĺ klubbar. Jag dricker inte alkohol, jag röker inte gräs och jag gĺr bara pĺ spelningar..

TIM MULLEN-Trummor. Tim föddes i Phoenix, Arizona USA och började att spela trummor när han var 13. Han spelade i bandet HIMSA innan han gick med i Sledgeback. Vad jag vet sĺ dricker han och röker men jag har aldrig sett honom full. Ganska tuff kille och den bästa trummis som jag har spelat ihop med.  


Hard et varit mĺnga ändringar i sättningen genom ĺren?

-Ja, précis som de flesta band har haft. Nĺgra har lämnat bandet pĺ grund av familjeskäl och nĺgra har lämnat av andra orsaker. Det har varit deras beslut. Inget har blivit sparkad frĺn bandet.


Att spela punk i USA, hur är det?

-Gabor-Du vet, det är skitbra. Jag är glad att jag fĺr vara en punkrockare i Amerika och spela musiken här. Jag skulle aldrig byta det mot nĺgot annat..

Silo-Ha, Väldigt annolrunda mot vad det var förr.  Punk brukade vara en rörelse med tanke och orsaker att stĺ upp för och man slogs för det man trodde pĺ. Samhörighet. Nu verkar det som om den riktiga punken är död men modet lever kvar genom dyra och enkla klädkedjor och det är mer fokus pĺ popkultur och ”vad underĺriga ungar lever pĺ mamma och pappas pengar” tycker är punk. Mallilknade trpkig skit. Det finns ingen attityd i dagens punk. Nu verkar det som om allt handlar om vem´s eyeliner som var dyrast eller vem som fick först frĺn "Hot Topic". Ĺt helvete! Punken är död!


Ingen mer grunge i Seattle?

-Det finns grunge häromkring men den är ganska sunkig just nu. Jag lyssnar fortfarande till klassiker som Alice In Chains och Soundgarden. Kom igen. Du vet att de var skitbra.  


Vad betyder punk för dig, är det bara ett ord eller är det en livsstil?

-Gabor-Vad skall man saga efter 20 ĺr med den här jävla saken. För mig är det en livsstil men det ändrar sig med ĺldern.  

Silo-Idag är det mer ett ord som finns omkring mer än en groupie backstage med Mötley Crue. Det finns ingen riktig punk längre.


Är det viktigt att ha texter som handlar om nĺgot annat än om kärlek, öl osv?

-Du vet, när du lyssnar till Sledgeback sĺ hittar du de typiska ölpunktexterna tillsammans med de mer seriösa texterna. Meningen av orden är för viktiga för att bli en del av musiken för mig.


Vilken är den mest politiska texten ni har gjort?

-Du hittar lite i Sledgeback men vi försöker att inte ha för mycket av den varan. Jag är inte säker, kanske Wonderland frĺn vĺr andra skiva.  


Gĺr inte musik hand i hand?

-För politiska grupper ja men för band som Sledgeback är det inte prio nummer ett. Vi uttrycker vĺra ĺsikter ibland men vi gĺr inte in pĺ djupet med politik. Känslor och personliga livserfarenheter är mer viktiga för oss..


Finns det nĺgra bra amerikanska band som är riktigt politiska? Andra bra amerikanskaband?  

-Politiska? Kom igen, du vet det. Bad Religion. Ifall du frĺgar om nĺgot som jag personligen gillar. Här är nĺgra: : Bouncing souls , The Generators.


Hur är det att leva i USA just nu? Vad är det bästa respektive det sämsta?  

-Jag ser folk som förlorar jobb och fĺr det svĺrt att fortsätta med sina normala liv. Det verkar hĺrt men jag tror att de snart är tillbaka pĺ spĺret igen. För mig är det OK nu. Jag skulle inte vilja ändra pĺ nĺgonting. Jag kan inte saga vad som är bäst eller värst.  


Är det stora skillnader mellan fattiga och rika?

-Självklart är det stora skillnader. I Europa kan fattiga folk gĺ pĺ college eller fĺ sjukvĺrd. I USA är det hĺrdare eftersom man inte kan göra detta om man inte har pengar. En har en Cadillac och en annan ĺker buss ifall det finns pengar till bussbiljetten. Precis som överallt annars.  .


Fotboll, nĺgra favoriter?

-Seahawks. Soccer: FTC


Här är min recension SLEDGEBACK-PERCEPTION BECOMES REALITY(CD-SLIVER RECORDS SSLV 9303) Jag vet inte varför men jag hade dragit mig för att recensera den här skivan. Jag trodde det skulle vara psychobilly men sĺ var ju verkligen inte fallet. Gott att bli överraskad pĺ det här sättet och Sledgebacks musik är ju riktigt bra. Man kan höra influenser frĺn alla de stora banden i punkvärlden tycker jag nog. Social Distortion, Proffesionals, Pistols osv.  Ni förstĺr pĺ grund av detta att musiken har ett jäkla driv i sig och helt klart ett intressant sound. Jag blir nästan lite deprimerad när skivan är slut efter 11 lĺtar och 34 minuter. Jag vill ha mer och jag sätter pĺ skivan en gĺng till.(ĹTTA) 10/2-09 Kommentar?

-Tack för de snälla orden. Det är väldigt viktigt att fĺ vĺr egen stil i varje lĺt. Jag vet att det är lätt att jämföra med andra band och säga att de inte jobbar hĺrt nog för att hitta en egen stil. De följer bara trender och till sjunker de till ingenting. Du kan höra influenser i Sledgeback men jag har hört frĺn folk att vi skiljer oss frĺn andra. Folk säger olika saker men oftast är det sättet jag sjunger pĺ och hur bandet matchar de olika delarna och känslorna man fĺr av texterna.


Er hemstad, hur är musiklivet där?

-Jag tycker det är ganska bra. Självklart finns det nĺgra musiker som tror de är nĺgot men deras scenen är dĺlig. Det är deras problem. Ifall ditt band är bra , dĺ blir det populärt och folk kommer pĺ konserterna. Men ifall du suger…dĺ kommer självklart ingen och ser er.  


Vad vet du om Sverige?

-Jag vet lite. Jag har hört att det “sociala systemet” är väldigt bra och att folk är snälla.


Har du hört nĺgra svenska band?

-Jag brukade lyssna pĺ Millencolin.


Har ni gjort nĺgonting annat än Perception becomes reality? Ifall ni har det hur kan jag fĺ tag pĺ dem?

-Ja det har vi. Vi gjorde ett album 2004 som hette  :"People's choice".Det var vĺr debutfullängdare och nu har vi gjort klart vĺrt tredje album, -Bite the bullet".det kommer ut i USA i mars 2009.Du kan fĺ tag pĺ vĺra album genom en massa distributörer. Ifall du inte hittar dem sĺ kan du kontakta Sliver Records pĺ


Nya saker som My Space, Facebook och liknande saker, har det hjälpt er mycket?

-Ja, verkligen. Vi har fĺtt en massa vänner genom My Space och liknande siter. Jag tror att dessa online communities är skitbra. Folk hittar ny a saker och band hittar nya fans. .


Ni har varit en hel del utanför USA och spelat, var har ni varit och var har varit mest roligt?  

-Vi har bara spelat i Kanada med Sledgeback utanför USA men vi skall till Europa sĺ fort vi kan fĺ ihop det


Hur ser den medelmĺttige Sledgebackdiggaren ut?

-Jag hoppas inte de är fula.


Vilka saknar nip ĺ era konserter

-Ingen egentligen. Gänget som visar sig pĺ vĺra spelningar är mer än nog att komma i brĺk med.


Vilken lĺt är fansen favorit? Vilken är er egen Sledgeback-favorit?

-Jag vet att de gillar "Pants off" och "Good bye my friend" frĺn vĺr första  cd.Vĺr egen favorit? Jag gilalr alla. De är alla vĺra bäbisar. Kanske "Push me away" frĺn "People's choice" album.


Har ni gjort nĺgra coverlĺtar?

-Vi brukade att spela "Bad luck" av Social Distortion.


Sliver Recordsär det ett bra bolag?

-Ja. De är skitbra. Vi har en bra relation. De är inget stort bolag men de har gjort allt som är möjligt för att fĺ ut oss.  .


Första senaste och dyraste skivan du har köpt?

-Den första jag betalade för var "THERAPY? - Nurse" album. Den senaste jag köpte var en trippel special CD med KISS.


Den mest pinsamma skivan i samlingen?/

-Kommer inte pĺ nĺgon. Jag gillar all sorts musik. Jag har musik frĺn Miles Davis till Napalm Death.


Vad gillar du mp3 och nedladdning, var stĺr du?

-Det är bra och dĺligt pĺ samma gĺng. Ärligt? Jag tycker det är bättre än dĺligt för medelstora band men du kan argumentera I dagar med andra människor om detta.  


Är det bra eller dĺligt för ett band av er storlek?

-Det är Ok för oss just nu. Jag skulle inte säga att det är dĺligt men ekonomin dödar oss ocksĺ. Folk köper mindre merch genom Internet, distros eller pĺ spelningar. .


Framtidsplaner för bandet?

-Turneér efter tredje skivan.


För dig själv som människa?

-Hĺlla mig ifrĺn de tunga drogerna. Jag vill inte tillbaks dit.



-Never trust a hippy.haha


Nĺt att tillägga?

-Förhoppningsvis komma till Sverige detta ĺrhundrade.


United Kids Records (2007) /German/

Original link: 

Sledgeback - Perception becomes reality LP 
Die Combo gibt´s seid 2004 und kommt aus Seattle. Wer aber hier Grungepunkrock erwartet liegt falsch. Oldschool Punkrock mit leichten Social Distortion Einflüssen. Also Dampf mit viel Melodie, guter Stimme und allgemein in der von Rebellion Records gewohnten Qualität. Vinyl limitiert in bunt review by Ryan Cooper

Sledgeback - People's Choice

A Seattle Twist on So Cal Punk Rating 3.5 Star Rating

By Ryan Cooper, Guide

Sledgeback - People's Choice

Tens of thousands of years from now, when musical paleontologists are looking for the missing link between Social Distortion and the Swingin' Utters, the evolutionary chain will point to Sledgeback.

For the most part, Sledgeback is a musical combination of those two bands, complemented by the husky snarl of Hungarian front man Gabi Hun. Sledgeback's Guitars Know When to Drive Fast, When to Slow Down People's Choice kicks off with "Pants Off" which is a serious driving punk song than the title would suggest. A fierce aggressive guitar line carries the music all the way through the first three songs. The album is excellently organized; the first three tracks are all hard fast punk songs, yet just when you think you might be getting worried that every song on the album will sound the same, the fourth track, "How Far" kicks in. It's an anthemic break, slowing things down a bit, giving you a chance to rest for a moment before tearing into the hard fast stuff again. Five tracks later, the band breaks away from the heavy fast music again with the more melodic "Take Me Home", which they then quickly follow up with "No Feelings", another heavy burst of music which employs the most addictive thrash guitar riff since Ministry did "Stigmata".Gabi Hun's Voice is Just Another Instrument. Unlike many other punk bands, but quite similar to the Swingin' Utters, this album uses Gabi Hun's voice as just another instrument. It's husky and vicious, and not at all melodic. If they had wanted to, they could have produced the album with his vocals on top of everything, staring you in the face with its gravelly snarl. They didn't do that; rather than slap you in the face with Hun's voice, they mixed it in as another instrument. This way, the guitars carry the songs forward, and Hun's voice is along for the ride. It's a bold move. It's a move that doesn't really lend itself to creating songs that you can sing along with, but it really does work out. The resulting album sounds fuller, and better produced. You might not be overly inclined to sing along with this album, but you will be inclined to listen to it over and over.

Write a review

An Interview With Gabi Hun of Sledgeback 2005

The Frontman of Sledgeback Discusses His Influences

By Ryan Cooper, Guide

See More About:

Gabi Hun

  Seattle punk rockers Sledgeback just finished working on a new album, to be released this month, and are touring. I connected with frontman Gabi Hun to find out how things were going.

RC: How's the tour going?

GH: Just getting better. I feel like the first two years of hard touring is starting to pay off. It's visible at the shows. Some of them are packed as I've never dreamed of before. Thanks to all the people who've helped us make it happen.  

RC: What's a typical Sledgeback show like?

GH: We usually have our hardcore followers and friends come before the doors open (laughs). That always makes our night. If you ask about the show...hmm... We don't keep long breaks and let empty sentences float up. Just play the set - one song after the other. Let the music talk.  

RC: What was it like playing with Flogging Molly?

GH: H**l yes. It was a great show. It was sold out because of Flogging Molly so we already had about 800 people watching us. It was great. Also we had a chance to hang out with our friends the Dead Pets. We know each other from the past. We played together in Las Vegas before. They always crack me up.  

RC: Your accent comes across very strong in your music. Where are you from?

GH: I was born in Hungary . I moved to Seattle in 1999 without knowing any English.

RC: Does that influence your music?

GH: It does. I grew up in a different society, thousands of miles away in the middle of Europe . You can find the feel of it in Sledgeback and I am proud of it. There is only one more American band with a Hungarian singer that I know of - IGNITE.  

RC: Are you heavily influenced by American punk rock?

GH: Yes. I always listened to the American punk rock - Ramones to Social D, but I feel the British bands like the Clash or the newer Therapy? are also my influences.

RC: How would you describe your music?

GH: You know, I guess it's easy. It's Rock and Roll with a lot of punk, featuring a Hungarian singer.

RC: Kevin Past has only been drumming with you for a few months. How's that working out? Are you noticing any big differences with a new drummer?

GH: Yes. I've known Kevin about five years. We jammed together before. He was always a good friend and a great drummer. Kevin is better than our previous drummer, who was also a great guy. He is very tight and always in place. Basically a jazz-influenced rock drummer, if I can say that.  

RC: You just finished working on a new album. When can we look forward to that?

GH: It should be out in the end of April 2006.

RC: What will the new album sound like?

GH: It follows the path of the 2004 album with more guitar work and mature sound, so it sounds like us. If you liked Sledgeback before, you won't be disappointed. If you hated us, you will hate us more.  

RC: Any closing thoughts?

GH: If anyone has any questions about us, please write an e-mail. We will answer. You can check out our web site at

Suggested Reading

·People's Choice Review